Superhero Academy
One murder makes a villain, millions often a hero


 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
I'm in the mood for chaos

statisztika
I'm in the mood for chaos
csoport
nők
férfiak
Wentmorti
0
2
Aqwitus
1
0
Tamalis
0
1
Singamnis
1
2
Hősök
0
0
Gonoszak
0
0
Tanárok
0
1
Kívülállók
1
1
Ügynökök
0
1
Latest topics
I'm in trouble?

Tara Markov
Csüt. Júl. 06, 2017 8:55 am


Tara Markov
Szer. Júl. 05, 2017 10:33 pm


Tara Markov
Szer. Júl. 05, 2017 9:57 pm


Vincent Fries
Vas. Júl. 02, 2017 8:31 pm


Damian Wayne
Pént. Jún. 30, 2017 12:06 am


Vendég
Szer. Jún. 28, 2017 2:06 pm


Garfield Logan
Kedd Jún. 27, 2017 11:39 pm

Facebook
I'm in the mood for chaos
Ki van itt?
I'm in the mood for chaos
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (15 fő) Csüt. Ápr. 13, 2017 10:59 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 King of Cold aka Vincent Fries

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Ügynök
avatar

Hozzászólások száma :
5

Csatlakozás :
2017. Jun. 25.

Tartózkodási hely :
❆ SHA

Foglalkozás :
❆ ügyintéző

Humor :
❆ fagyos

Every villain is a hero in his own mind

TémanyitásTárgy: King of Cold aka Vincent Fries   Vas. Jún. 25, 2017 5:53 pm




Vincent Fries

Everything I know about breaking hearts,


Becenév: ifjabbik Fagy, tehát Fagyika Vinnie
Kor: 22
Születési hely, dátum: 2005. 04. 27. - Gotham City
Csoport: Ügynök
Évfolyam: Végeztem
Avatar alany: Lucky Blue Smith
Családi állapot: kapcsolatban
Szexualitás: heteroszexuális
Család: Victor Fries - Mr. Fagy - az apám, mások számára gonosz, Batman egyik ellensége és Pingvin  egykori csatlósa. Legalábbis más így ismerni. Én a tudóst látom benne. A férfit aki próbálta megmenteni a feleségét de nem tudta. Ő volt egy darabig a példaképem és tanítom is. Egyes jellemvonását örököltem is, sajnos. Az anyámat meg nem ismertem, róla nem tudnék mit mondani.
What's your superpower: Kriokinézis, érthetőbben fagyasztás, hőmérséklet lecsökkentése, jég és hidegmanipuláció: Ennyi csak, semmi más. Vele ellentétben nekem nem kell szkafanderben járnom, mert ha esetleg megnőne a hőmérsékletem akkor meghalnék. Szó sincs ilyesmiről. Ezért is irigyel. Mert vele ellentétben nekem megadatott egy normálisabb élet.
Emellett elég ügyes vagyok a fegyverek összerakásában is, legalábbis ami a fagyasztó sugárt illeti. Plusz a kémiai szerek összetöltögetése sem, idegen a számomra. De ha nem muszáj senkit se "mérgeznék" meg vele, hogy esetleg olyanná váljon, mint én.
I learned from you.
If you want to know me:
V, mint válogatós: Az élet minden terén jól megnézi, hogy mit választ. Legyen szó ételről, személyről vagy bármi más tárgyról, ha nem tetszik például a szemének amit lát akkor azt biztosan nem választja ki. Egyesek szerint szívtelen, nem pedig válogatós vagy ami rosszabb, hogy a saját neméhez vonzódik és nem meri bevallani. De ez nem igaz, határozottan és megmásíthatatlanul a másik nemhez vonzódik. Ez holt biztos. Élő példa rá Tűzbogár lánya.
I, mint igazságos: Mindenről megvan a véleménye, gyerekkorában és most felnőtt korában is megesik, hogy neki kell lenni a bírónak, a rokonai vagy barátai körében. Átlát a hazugságon és különben sem szereti az egy mindenkiért és mindenki egyért büntetési elvet, ami például az iskolában ment, szerinte szenvedjen csak az aki elkövette a galibát, ne az egész osztály például. Viszont sok tanár úgy hiszi ez jó példa, holott dehogy az. Csak ugye ő nem tanár és nem is akar az lenni.
N, mint nem mesterkélt: A természetesség híve, ha valaki megjátssza magát azt könnyen észre veszi, de nem adja az illető tudtára, még akkor sem ha legszívesebben megmondaná a magáét. Ilyenkor felkeltődik a kíváncsisága, ki akarja deríteni mi az ami miatt a személy úgy viselkedik ahogy. Élete során már nem egyszer kellett szembe néznie olyanokkal, akik nem az igazi arcukat mutatják neki és minden csak a megjátszás miatt van, mert a közelében például biztonságban érzik magukat. Az efféle tapasztalatok mindig jól jönnek, még ha olykor csalódnia is kell, mert megeshet, hogy valaki túlontúl jó színész s, odaadja a bizalmát és csak egy idő után derül ki mekkora 'kígyót’ melengetett a keblén.
C, mint csöndes: Van olyan pillanat amikor megered a nyelve, viszont legtöbbször hallgatag és csak  úgy harapófogóval kell kihúzni belőle az információkat, amiket tudni akarunk róla. Gyerekkorában is ilyen volt, ez felnőtt korára se változott semmit, most sokkal határozottabban és ellenszenvesebben véli azt, hogy hallgatni arany, ezért mérlegel előbb, majd csak utána beszél, ha kell vagy ha kérdezik.
E, mint együttműködő: Sose kell azon aggódnod, hogy nem fog a te pártodon állni, ha megkéred rá vagy nem segít abban, hogy előre juss. Pusztán el kell mondanod neki mi az amit vársz tőle és készséggel veti alá magát a feladatnak. Csapatjátékosnak látszik, bár igazából határozottan magányos típus, de ha az kell, akkor képes megmutatni milyen erős ha csapatban dolgozik.
N, mint nosztalgikus: Gyakran hihetjük róla, hogy a múltban rekedt, hogy olyasmire vágyik ami nem lehet már az övé. Ettől a jellemvonásától nem kell megijedni, pusztán ilyen, szeret visszagondolni, visszaemlékezni azokra az időkre, amikor még nem neki kellett gondoskodnia saját magáról és a világot is teljesen másnak látta. Most tisztán lát és ha a múltbéli önmagával beszélhetne, biztosan lebeszélné egyes dolgokról vagy rábeszélné, hogy azok máshogyan alakuljanak.
T, mint tréfás: Értékelhetetlen viccei vannak, ez tény, de ha úgy dönt, hogy megtréfál akkor ne ijedj meg. Pusztán így próbálja felvonni magára a figyelmet, mert alapjáraton komoly és valami változást akar, amitől biztos megváltozik róla a véleményed és rájössz, hogy van benne is némi rosszaság. Csak jó mélyen elásta magában, nehogy kedvesnek lásd vagy ami rosszabb a szívedhez nőjön és ne engedd el őt sohasem.

Some stories just don't have a happy ending.
Baby this is what you came for:
3 fagyos évvel ezelőtt

Nem ez volt az első alkalom, hogy egyedül küldtek el felderítő akcióra. Legalábbis én ennek neveztem el. Különben sima találkozónak kellett volna lennie, egy jövendőbeli diákkal. Azt mondták a környéken kell lennie, a szülővárosom közelében. A hegyekben. A legembertelenebb helyen, amit ismerek. Azt hittem apám régi búvóhelyén kell kutakodnom, ami elég otthonos a számomra, neki hála igazi déli sarok, de nem kellett megzavarnom a nyugalmát. A kütyüim nem az ő fagyos hegyéhez vezettek, szerencsére. Tény, hogy mai napig nem szívesen fogadja el ezt az ügynökösködést. Szíve szerint ha megtehetné örökre magához láncolna és anyám helyett az anyám lenne, de nem az. Nem képes pótolni egy olyan nőt, akit nem is ismertem és nem is kell. Elvégre férfi, az istenek szerelmére! Persze hiányzik neki, tudom, látom rajta, hogy majdhogynem huszonkét év múlva se felejtette el a szerelmét, a feleségét, az anyámat. Nem engem hibáztat az elvesztése miatt, sokkal inkább saját magát és azokat akik nem hagyták, hogy megmentse őt. Képtelen volt végignézni ahogy a nő akit szeret egyszerűen meghal és az elmúlás martaléka lesz. Ezért is kaphatták el és használhatták fel a kísérleteit. Mert kísérletezni szeretett, mai napig szeret. Igyekszik megmenekülni a rémes szkafandertől, de nem megy. Ő és én is nagyon jól tudom, hogy anélkül meghalhat. Viszont az én helyzetem mégis más. Engem nem kísért a hőguta a normális test hőmérsékleten, nincs fogytán a levegőm se. De nála… Sajnálom őt. Hazugság volna azt mondani, hogy nem.
Ebben a pillanatban a külső szemlélő számára sima karórára pillantottam ami eléggé hangosan pittyegett. Ez csak azt jelentette, hogy közeledek a célomhoz. Készüljek fel, mert… Jobb ha felkészülök és nem hagyom meglepni magam. Mert ilyenkor a kelleténél túl sokat képzelgek. De bezzeg amikor a belvárosban vagy akárhol máshol kell felkeresnem az illetőt minden teljesen más. Sokkal nyugodtabb vagyok és nem érzem azt, hogy akármelyik bokor megrezdülhet és kiugorhat mögüle egy izé, amivel esetleg harcolnom is kellene rosszabb esetben. Felérve a hegy tetejére egy barlang hatalmas szájával találtam szembe magam. Hihetetlenül hitetlenkedő képet vágtam. Nem tudtam elfogadni, hogy oda nekem most tényleg be kell mennem. Úgy nézett ki, mint a Pokol szája, vagy legalábbis valami ahhoz hasonló, ami azt sugallja jobb ha nem megy arra felé az ember fia. Ámbár minden vagyok, csak gyáva nem. Ha az lennék, most nem lehetnék az ügynök sem. A félősek megmaradnak a biztonságos falak között és várnak.
Elindultam befelé. Ami meglepő, hogy egyre melegebb és melegebb volt odabent. Jó tudom, alapjáraton ilyennek kéne lennie de a szokottnál is melegebb volt. Én meg különbséget tudok tenni a természetes és természetellenes melegség között. Egyrészt azért mert rikácsol az „órám”, másrészt  ha fagyasztani próbáltam a talajt a lépteimmel, csakhogy egy kis hűvösséghez jussak, abból víztócsa lett. Lehet, hogy nem hirtelen, de visszapillantva semmi fagyos nem látszódott. Ez meg zavart. Hiszen megeshet talán számomra se lesz túl biztonságos a mostani körülmény. De nem adom fel. Minden bizonnyal, okkal küldtek engem.
Van a nyugodtságomnak is egy bizonyos határa, amikor végleg elszakad a cérna, megtelik a pohár, gurul a gyógyszer és határozok úgy, hogy meggondolatlanságot művelek. A barlang falához értem. Most következik a Hókirály mód, amikor a srác megelégeli, hogy esetleg karácsonyi pulykát kell játszania és befagyasztja az egész területet. Jó, túlzás lenne azt mondani, hogy az egészet, de annyit biztosan, hogy ne pillanatok alatt olvadjon az egész meg és lepjen el esetleg mindent a víz. A poén kedvéért nem eresztettem el a barlang sziklás falait, hanem tovább tettem a dolgom és hűtöttem le egy kicsit a helyiséget. Kivételesen olyannak éreztem magam, mint az apám. Aki képes erre, sőt sokkal többre, mert ő velem ellentétben nem bújik korlátok mögé és nem fogja vissza magát. Én azt teszem. Nem áll szándékomban az egész világot hósivatag alá temetni, csak ezt a kis zúgott.
Annyira elvoltam telve magamtól és ettől az egésztől, hogy csak nagy későre hallottam meg a sírást. A levegő utáni kapkodást, a segélykérést. Elhúztam a kezem és a hang irányába siettem.
Egy lány volt az, hasonló tüneteket produkálhatott szerintem egy asztmás beteg is, amikor légszomja van és nem kap levegőt. Félt. Ezt nem kellett elmondania. Akkor meg pláne amint meglátott. Azt hitte ártó szándékkal közeledek felé. Holott dehogy! Csak ugyebár, merj egy tininek olyasmit mondani, hogy nem akarod bántani őt. Úgyse fogja elhinni! Kár próbálkoznod. Felém nyújtotta a kezét, suhintott egyet kettőt, de nem történt semmi. Ettől még jobban megijedt. Minden bizonnyal ő az akit keresek.
– Nyugalom! Ha cserben hagyott a képességed az azért van, mert még nem vagy teljesen az ura. De ha velem tartasz akkor… – nem tudtam befejezni a mondatom, egyrészt azért mert arcon csapott, másrészt mert fogócskához támadt kedve. Bár még mindig kapkodott a levegő után, igyekezett azon lenni, hogy elmeneküljön.
Nem meglepő reakció. Senki se elég biztos abban, hogy a vele szembe álló személy, milyen szándékkal áll előtte és ami a legfontosabb honnan a francból tudhat a képessége meglétéről. Titok. Amit nem most fogok elmondani, mert erről csak és kizárólag az ügynökök tudhatnak, de ha elég nagy a fantáziád akkor rájöhetsz szinte mindenre és nem is kell kérdezned, mert már egyből tudod a választ magadtól is. Utána szaladtam. Csak nem hiszi azt, hogy ilyen könnyedén megmenekülhet. Előlem! Soha!
Igazából már a háló gondolata is megfordult a fejemben, hogy egyszerűbb volna kilőni rá, aztán meg szépen megáll, mert a rabja lesz és sehová se tud menekülni. De rájöttem mennyire embertelen és inkább szaladtam utána, hogy elérhessem és elmondhassam neki ezután biztonságában lesz.  

Perpillanat ebben a dermesztő percben

Magamhoz húztam. Már korántsem volt az a kis ijedős akit megismertem. Sőt talán túlságosan is felszabadult itt, ha elengedem, ha nem kísértem a lépteit, ha nem vagyok a háta mögött, mint egy szellem, most nem lenne ennyire vad. Igen. Mert az. Tagadhatatlan, hogy túl kezelhetetlenné vált és ha akarnék se tudnék megszabadulni tőle. Amióta megtudta, hogy valójában ki vagyok, túlontúl lelkes. A szüleink hibája az egész. A rögeszméjévé vált, esetleg kibékíti őket és jókat nevetnek a régi történeteiken. Ennek persze tudom a hátulütőjét. Az apám nem hiába nem szeret a volt szövetségeseiről mesélni. Feszengtem. Eszem ágában se volt tönkre tenni az illúziót amit ő olyan békésen dédelget az elméjében. Azt hiszem van amire magától kell rájönnie. Szeretem. Ezért hagyom, hogy elkövesse a saját hibáit és tanuljon belőlük. Ha mindentől megóvnám, akkor olyan lennék, mint a szüleink, akik úgy hiszik jobb volna nekünk az ők közelükben élni, mint távol tőlük. De nem akarhatják, hogy hozzájuk hasonlóan a remete életet válasszuk, elszigetelve az egész világtól.
Ami a szeretetem illeti, talán ezerszer jobban szerettem azt a felét, akit még formálhattam, aki félt mindentől és kevesebb dolgot mert bevállalni, mint most. Nem volt más, mint egy mázsa önbizalom hiányosság és félelem. Alig mert hozzám érni. Megrezdült, mint egy nyárfalevél. Most meg csupa...tűz, hogy csak a képessége megnevezésével éljek. Ha meglát a folyosó egyik végén és ő a másikban van, szaladni kezd, mint egy őrült s, úgy rohan nekem, mintha már ezer éve ismernénk egymást és puszipajtások lennénk. Gondtalanul ugrik a karjaimba, csimpaszkodik rám és hoz a lehető legkellemetlenebb helyzetbe szinte mindenki előtt aki éppen ilyenkor lát minket. Nem tolhatom el magamtól. Legalábbis a legnagyobb határozottsággal nem, mert nekem ugyanúgy szükségem van rá, mint neki rám. Csak zavar. Zavar, hogy ennyire megváltozott. Hogy ennyire sikerült a feje tetejére állítanom és rossz példát adni neki.
Most viszont felettébb nyugodt volt. Ez meg valami rosszat sejtetett. Hiszen hagyta, hogy megöleljem és csókot nyomjak a homlokára. Semmi rezzenés. Semmi hirtelen mozdulat a részéről. Már komolyan aggódni kezdtem azért amiért ilyen lett. Azt hittem tudom irányítani a helyzetet, őt és úgy összességében az egész életemet. De őszintén szólva egyiknek sem vagyok én az ura, már régen nem így van.
– Ne merészeld még egyszer! – felnéz rám, tekintetében megannyi parancsolással.
– Mit ne merészeljek? – megbillentem a fejem és kíváncsian pillantok rá.
– A Hófehérke körül legyeskedni! Láttalak vele, olyan közel állt hozzád, hogy azt hittem mindjárt belemászik a szádba! De neked se lett volna ellenedre, ugye? Valld be! – felvonom a szemöldököm, nem nagyon akaródzik beugrani, vajon ki lehet az a Hófehérke, akiről ő beszél, mert biztos nem az akire mindenki gondol s, a vele járó bónusz hét törpére.
– Bocs, de nem tudom miről beszélsz. – valóban nem tudtam, ha nem vagyok mellette és ő alszik vagy legalábbis órán van csak a többi ügynökkel van dolgom, a főnökkel és olykor az igazgatóval amikor elmondja mennyire örül, hogy jól teljesítettem, ismét.
– Dehogynem! Olyan bájosan tapogatta az inged és próbált a mellkasodba jutni a kezével, mintha ígértél volna neki valamit! – megforgatom a szemeimet, egyrészt, mert leesett mire próbál célozgatni és valójában most jelenetet rendez. Féltékenységi jelenetet nem is akármilyent.
– Ja, a nem létező szüzességemet. Nemde? – csak tréfálkoztam, ezzel persze sok jót nem értem el, mert csak egy rakás fát tettem a tűzre ezzel. Szorítani kezdte a kezem, csak egy kis melegséget okozott, bár jól tudom, hogy rosszabbat tervezett, csak ugye épp tanulja még a képessége irányítását.
– Szóval már le is feküdtél vele? Hogy volt…- mielőtt befejezhette volna a hiszti rohamot megcsókoltam, teljesen belé fagyasztva a szót szó szerint értve is. Ellenkezni lett volna kedve, csapkodni egy kicsit, eltolni magától, de nem hagytam. Kettőnk közül, még mindig én vagyok az idősebb és erősebb is. Ez az idő múlásával se fog változni. Majd elhúztam a fejem egy kicsit az övétől, de továbbra se engedtem el.
– Nem tettettem semmi rosszat amiért utálnod kéne. Az a nő meg, akit Hófehérkének neveztél, képzeld a főnököm és azért volt elég bátorsága hozzám érni, mert észre vett valamit, amit nem lett volna szabad. Legutóbb amikor kiosontál a szobámból nem tűnt fel az ég világon semmi? Esetleg, hogy követnek? – nem akartam, hogy válaszoljon rá, ezért egy lélegzetvétel után folytattam.
– Csak mert nekem melegen ajánlotta, hogy ne molesztáljam a diákokat, mert ha továbbra is diáklánykák fognak az éj leple alatt kiosonni a szobámból ki fogja tépni a szívem és emlékből befagyasztatja egy hűtőbe. Szóval ha későre jár vagy veszteg maradsz a szobámban és megvárod a reggelt vagy nappal jössz át, amikor holtbiztos, hogy elfoglalt s, nincs kedve őrjáratozni a folyosónkon. – elpirult. Tudta, hogy nem hazudok, mert már ismeri minden egyes szokásom és tudja kőkeményen markolászok a hajamban, amikor titkolok előle valamit s, nagyon szívesen terelném a témánkat másra. Most semmi ilyesmi nem volt. Mert nem volt mire terelni semmit sem, ez volt az igazság.


_________________








Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
King of Cold aka Vincent Fries
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Bejelentkezés :: Szuperhős jelöltek-
Ugrás: